Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy sok vicces szituációra.

Ma reggel várakoztunk egy helyen a férjemmel (igen, ő iker), ő a kocsi mellett állt, én a kocsiban ültem, mert eléggé hűvös volt. Elment mellette egy hölgy, nagy vidáman ráköszönt, a férjem pedig vissza. Mint egy jó feleség, rögtön kérdeztem, "ő meg ki volt??", mire a férjem válaszolt, "nem tudom, mondta, hogy szia Szabi, én meg mondtam neki, hogy szia". A férjemet Péternek hívják, Szabolcs a testvére. Jót mosolyogtam rajta. Megint.

A férjemnek teljesen természetes, hogy vadidegen emberek köszönnek rá, ilyenkor szépen visszaköszön és nyugtázza, hogy valószínűleg a testvére ismerőse lehetett az illető.

Az elmúlt, közel húsz évben megszámlálhatatlan ilyen eset történt velünk és természetesen az ikerpár másik felével is. Ó, Istenem, ha néha belegondolok, hogy emberek hányszor és mit gondolhattak rólunk, le lehetne forgatni egy évadnyi Szulejmánt legalább..

Hányszor hallottam, hogy itt meg ott láttam a férjedet 'valami nővel'. Aha, mondom, meg még két ismeretlen gyerek nem volt velük véletlenül? De! Jóvanakkor..

-"Láttam a férjed, új kocsitok van?"

-"Nem, és nem a férjemet láttad.."

-"Hát dehogynem!"

-"Ok"

Általában letudom ennyivel, vagy felvilágosítom az illetőt, hogy nagy valószínűséggel az ikertestvérét láthatta, merthogy van neki. Ilyenkor egyik ámulatból esnek a másikba, és jönnek az már régen megunt kérdések. "Ne már tényleg?! És nem kevered össze őket?" "Nem cserélnek helyet szórakozásból?"

Nem, nem keverem össze őket és nem cserélnek helyet egymással. Csak idegenek számára egyformák, akik kicsit is jobban ismerik őket pontosan tudják, hogy ki kicsoda. 

Legutóbb egy esküvőn voltunk együtt, ahol inkább a sógoromat ismerték. Nem tudhatták, hogy ketten vannak. A férjem mindenkivel kedélyesen kezet fogott, aki kezet nyújtott neki, utána meg értetlenül forgatták a fejüket oda-vissza, amikor odaszólt nekem, hogy "Drágám, kérsz rizsgolyót?", én pedig a sógorom mellett állva, válaszoltam neki. Rettentő jól szórakoztam!

Ugyanezen az esküvőn történt, hogy anyósomat megkérdezték, hogy ki az a nő, aki a Szabi mellet ül? Anyósom rávágta, hogy a Bea (sógornőm). Nem, nem jött a válasz, hanem aki a Szabi mellett ül! Anyósom újra mondta, hogy a Bea ül a Szabi mellett. Mire végre kiderült, hogy az a Szabi az a Péter, és sajnálja, de nem lesz semmi szaftos sztori.. 

A legemlékezetesebb történet az első gyerekünk születése után történt velünk, mikor is első alkalommal megérkezett a gyerekorvos. Az ikerpár másik felénél is ő a gyerekorvos, így egyértelmű volt, hogy mi is őt fogjuk választani. Tündéri, kedves, aranyos hölgy, nagyon szeretjük azóta is. Akkor találkoztunk személyesen először, ketten voltunk otthon a babámmal. Megvizsgálta a gyereket, ellátott tanácsokkal, instrukciókkal, ahogy azt egy jó gyerekorvos teszi. Minden rendben volt egészen addig, míg a férjem meg nem érkezett. Abban a pillanatban a gyerekorvos láthatóan teljesen összezavarodott, szűkszavú lett, és sietősen távozásra vette a figurát. Hirtelen az ajtót sem találta meg. Később kiderült, hogy azt hitte, hogy az én férjem ugyanaz az ember, akinek két kicsi gyerekét már kezeli. Ki tudja milyen gondolatok támadhattak a fejében? Megcsalta? Elhagyta? Kettős életet él? Sosem fogjuk megtudni. Igazából sógornőm tette helyére a történetet, mikor rá pár napra az újdonsült unokahugit megemlítette az orvosnak. Azóta minden rendben van.

Szóval ez egy véget nem érő történet, hiszen mindig találkozunk új emberekkel, akiknek újra és újra el kell magyarázni a családi felállást. Néha már kicsit uncsi, de mi általában jól szórakozunk!