Persze, tudom, köszi, nekem is van ám otthon tükröm! Na meg persze mérlegem is.. Mondjuk nem vagyunk öribarik. Néha magam is meglepődöm mennyire poros szegény, mikor előhúzom a fürdőszobaszekrény alól. Nem ezt a sorsot érdemelné, nem az ő hibája, hogy pont az én mérlegem lett. Lehetett volna egy fitness baba mérlege is, aki boldogan ugrál fel és le minden reggel és este, esetleg ebéd után is. Félreértés ne essék, tisztelem, becsülöm az egészséges életmód híveit, csak így kicsit viccesebb a sztori! Szerintem a fenti mondatot már minden nő hallotta, akin van súlyfelesleg. Amúgy én legalább 20-as léptékben szoktam gondolkodni. :) Legelőször 13 éves koromban halottam ezt a mondatot. Egy fiú üzente nekem, hogy ha fogyok 5 kg-ot, akkor randizhatunk. Nesze neked önbizalom.. (Erről majd egy következő bejegyzésben részletesebben is írok.) Mondanom sem kell, nem lett belőle semmi. Legutóbb pedig két éve egy edző mondta nekem, mikor minden bátorságomat összeszedve újra elmentem egy tornaterembe. Aranyos volt, kedves volt, jót akart nekem, nem bántott meg vele, hiszen pontosan tisztában vagyok/voltam a méreteimmel.

Következik a kérdés: miért is nem fogyok le???

Mondhatnám, hogy lusta vagyok és imádok enni. Ami lehetne igaz is, de azért ennyiben nem merül ki a dolog. Mindig is vastagabb voltam a társaimnál, de sosem voltam lusta és imádtam sportolni. Csajok, remélem nem haragszatok meg, ha megosztom ezt a képet. :) Szülőfalum, Kehidakustány valaha volt egyetlen kézilabda csapata 1990-ben. :) Igen, én vagyok a jobb szélső, duci kislány. :) A sors fintora, hogy mellettem pedig a későbbi Naturál Fitness világbajnok Tóth Cili áll. Puszillak, imádlak innen is Cilikém! :) Szóval már 6 éves koromban sem voltam "normál" alkat. Hiába sportoltam még utána sok-sok évig. Néhány napja bukkantam egyébként erre a régi képre, és igazából ott esett le nekem a tantusz, hogy miért is akarom és akartam mindig a genetikámat megerőszakolni?? Ha megfeszülök sem leszek vékony sosem. Vékonyabb, az igen! Volt is rá példa már sok esetben. Meg bizonyára lesz is még, de az az idő nem most van. Ugyanis ahhoz, hogy én vékonyabb legyek mindenki tudja teljes életmódváltás szükségeltetik. No liszt, no cukor, rendszeres testmozgás. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut egy kép, amikor szerda délután 4 óra előtt pár perccel száguldok a városban, mert a gyereknek 4-re a lovardában kell lenni, és a szemem sarkából látom, hogy egy anyuka teljes futófelszerelésben békésen teljesíti a napi km adagját. Irigykedem.. Neki van erre ideje.. Hol lehet a gyereke? De jó neki. Persze, mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. Ez igaz. Nekem is lehetne. A jelenlegi helyzet szerint, bármelyik nap este 8 és reggel 7 óra közé be tudnám a testmozgást illeszteni. Volt idő amikor ez sikerült is, de vagy ellustultam vagy szimplán csak öregszem. Már nem megy.

A másik a kaja. Régóta figyeltem a körülöttem lévő embereket. Család, kollégák, teljesen normál testalkatú emberek. Sok esetben többet esznek, mint én. Mégis vékonyak. Hátakkormostakkormivan?? :D Januárban még bennem volt az újévi lelkesedés, összeszedtem minden bátorságomat újfent és megkerestem egy személyi edzőt. Kaptam étrendet, edzéstervet és sok jó tanácsot. Na most az étrendet elolvasván nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek kínomban.. Tartottam is vagy egy hétig. A no liszt, no cukor kombó az alap. De! No koffein (ez ütött szíven legjobban.. :)), no bárminemű tejtermék, no keményítő és kb. no minden, ami nem csirke és zöldségköret. De ha egyszer az én anyám a világ legjobb szakácsa, és a világ legjobb ízű falusi kosztján nőttem fel, és az ízek tekintetében teljesen hedonista vagyok, nem tudok minden nap zőccséget enni na.. :D :D ..és nem is akarok. A no alkoholt meg le sem írtam... :D

Összegezvén a dolgokat, ahhoz, hogy lefogyjak teljes mértékben át kellene állítani az agyamat. Folyamatosan koncentrálni, hogy az előírt napi étkezési és mozgási penzumokat teljesíteni tudjam. Külön főzni. Azon gondolkodni, hogy egyáltalán mit főzzek. Napi 5-ször enni. Legalább minden másnap 1 órát szentelni a mozgásnak. 

Ezzel semmi gond nem is lenne, ha nem lennének dolgok, amik ennél sokkal jobban érdekelnének engem. Nem keresek kifogást, hogy én ezt miért nem tudom vagy akarom csinálni. Nem rinyálok, egyszerűen csak mérlegelek és döntök. Ha van 1 óra szabadon felhasználható időm, azt szívesebben fordítom számomra sokkal, de sokkal hasznosabb dolgokra, amiket élvezettel csinálok és nem kényszerű tevékenységnek élek meg, csak azért, hogy ne lógjak ki annyira a tömegből. Mert abban lelem örömöm. Mert attól vagyok boldog. Így hát (még egy darabig biztosan) boldogan cipelem tovább a nagy fenekemet.. :)

Természetesen tudom, hogy ebben a történetben nem csak a lelkivilágom, és a pillanatnyi kedvem játszik szerepet, hiszen a túlsúly magában is jelentős egészségügyi kockázatot jelent. Ezért aztán pontosan tisztában vagyok vele, hogy ha akarok, ha nem, a dologgal foglalkozni kell. Szerencsére (köszönhetően zsenge koromnak hahahaaa) az értékeim még mindig kitűnőek, a vérnyomásom királyságos, a cukorszintem jobb nem is lehetne. Talán pár hónap múlva, mikor a hétköznapjaim remélhetőleg kissé kényelmesebben telnek majd, mint most, végre tudok időt szánni heti néhány órácska mozgásra is. Amitől persze vékony nem, de egészségesebb lehetek! Erre mondják tőlünk nyugatabbra, hogy "fat but fit"! :)

Kata