Nagyszüleink, sőt még a szüleink idejében sem volt semmi különleges abban, hogy az asszonyok fiatalon, 18-20 évesen adtak életet első gyermeküknek. Persze, relatív, hogy kinek, mi a fiatal, de napjainkban azt gondolom, ha valaki 30 éves kora előtt szül, az már ebbe a kategóriába tartozik. Mert hát ugye változik a világ. Annak idején a lányok, ha nagykorúak lettek, férjhez mentek és ha nem is mindenki háztartásbeliként, de a családjuknak szentelték az életüket. Nem volt továbbtanulás, karrierépítés, meg ilyen divatos marhaságok.
Most meg mi van? Érettségi, főiskola/egyetem, karrierépítés, harácsolás. Meg persze az igazi folyamatos keresése, de ez egy másik téma (majd jól megírom erről is a véleményemet). Lényeg, a lényeg, hogy napjainkban nagyon kitolódott, az elköteleződés és a családalapítás ideje.
Én viszont mindig is fiatalon szerettem volna anyuka lenni, lehet furcsán hangzik, de az életemből minél több időt szerettem volna a gyerekeimmel együtt tölteni. Úgy gondoltam, esetleg lehet, hogy bánnám majd az elpazarolt éveket, amíg ők nem voltak nekem. És milyen igazam lett!! Szeretném majd ismerni az unokáimat és ugyanolyan fiatalos nagymamájuk szeretnék egyszer lenni, amilyen nagymamáik a gyerekeimnek vannak.
Az álmom teljesült, 29 éves koromra háromgyerekes édesanya voltam. Az első gyermekemet 25, a másodikat, 27, harmadikat 29 évesen szültem. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert egyáltalán nem volt az, még úgy sem, hogy a családunkra mindig mindenben számíthattunk és számíthatunk a mai napig is.
Hogy nem fedeztem fel a világot előtte és nem buliztam végig a 20-as éveimet? Hát valóban, de nem meghaltam, csak szaporodtam. Így hát együtt jövünk-megyünk ahová lehet és együtt fedezzük fel a világot. Mivel már nem bébikről van szó, ha egy-egy felnőtt koncert vagy rendezvény akad, bátran hagyom őket a nagyszülőkkel vagy apukájukkal.
Hogy nem volt még saját otthonunk, mikor belevágtunk a családalapításba? Hát valóban, de célunk volt! Így azt a célt el is értük, mert nagyon akartuk. Így a gyerekeinknek megteremtettük a biztonságos, meleg otthonukat. Nagyon sokan követik azt az elvet, hogy először szeretnék megteremteni a biztos alapokat, legyen kocsi, ház, stb., és csak utána jöhet a gyerek, amikor már minden meglesz. Aztán legyen még ez, legyen még az, aztán szépen lassan kifutnak az időből, vagy a gyerekvállalásra alkalmas tökéletes időpont sosem jön el. Nem azt mondom, hogy ész nélkül a semmire vállaljunk gyereket, de ha tudatosak vagyunk, akkor mindent idővel el lehet érni akkor is, ha már van porontyod..
Hogy tudatosan feladtam a divattervezői álmaimat a családért és teljesen más hivatást választottam magamnak? Hát valóban, de egy percre nem bántam meg a döntésemet, hogy a karrierista álmaimat félredobva a gyerekeim csillogó szemeit és szeretetét választottam. 35 éves vagyok, úgy gondolom semmiről nem késtem le, a ruhák iránti szenvedélyem semmit nem változott az elmúlt években, így ha akarok még eztán is foglalkozhatom (és foglalkozom is) vele, csak kicsit másként.
(A kép a szerző saját tulajdona)
Hogy sokkal több időt és energiát igényel a céljaink elérése, három gyerek mellett, mintha egy sem lenne? Bizonyára igen, de ha ők nem volnának, sokkal silányabb életünk lenne. Sokkal üresebb lenne a lelkünk, sokkal kevesebb boldogságunk lenne, sokkal kevesebbet nevetnénk, sokkal kevésbé tudnánk értékelni azt amink van. Mert amikor odaszalad hozzám, átölel és azt mondja szeretlek, vagy amikor valamelyik köztünk alszik és azt mondja reggel, hogy ne haragudj anya, hogy kicsit elfordultam, de apát is meg kellett szeretni, annál jobb dolog a világon nincsen!
Szóval szüljetek bátran fiatalon, megéri!
Kata
