Tegnap egy nagyon kedves fiatalemberrel beszélgettem a blogolásról, és meséltem neki, hogy akkor születnek a legjobb írások, amikor ihletet kapok valahonnan és úgy érzem, hogy azonnal írnom kell az adott témáról. Ez történik most is.. Éjjel fél tizenkettő van, a gyerekeim mellől keltem ki az ágyból, akik anyával szerettek volna mindenképpen aludni. Anya pedig velük, mert nem láttam őket másfél napig és nagyon hiányoztak. 

Viszont annyi minden kavarog a fejemben, hogy képtelen vagyok elaludni, akármennyire fáradt is vagyok jelenleg. Így aztán ott hagytam a kis szuszogókat, beizzítottam a billentyűzetet, fülesben a zene, szárnyalhatnak a gondolatok.

Persze ahány ember annyiféle, így aztán gondolom én, mindenkinek más a teherbíró képessége, az energiája, a mentalitása, az élethez való hozzállása stb.. Mindenkinek a saját élete a legnehezebb, ez így normális. Viszont néha azért elmosolyodom magamban. Sokan, sokszor leírták már és nem is szeretnék rossz érzést kelteni senkiben vagy vitát generálni, de amikor egy egygyerekes szülő "oktat" ki engem arról, hogy mennyire be van osztva az ideje és mennyire nincs szabadideje, mert őfeléjük diliház van, és a csemetét cipelni kell ide meg oda, akkor azért én úgy elgondolkodom. Konkrétan ma legalább harminchatszor jutott ez eszembe.. 

(Fotó: Phil Fisk / Getty Images Hungary)

Igaz ugyan, hogy nem a szokásos módon indult a mai nap, mert éppen egy konferenciáról jöttem haza, így a gyerekeket nem én rendeztem reggel. Jókora késéssel, de egyenesen az irodába mentem, dolgoztam. Onnan iskolába, mert munka mellett tanulok is, hetente három délután. Suli után felszedett a családom, elvittük a nagylányt edzésre. Onnan hazajöttünk, magamhoz vettem a kocsikulcsot és indultam a legkisebb gyermekemért, aki a mamánál volt, mert ma oviszünet volt. Oda-vissza egy gyors kis 40 km-es karika. Hazafelé már sietni kellett, mert basszus mindjárt vége az edzésnek, menni kell a lányért. Fiút kitettem, lányt felvettem. Gyorsan bevásároltunk és fél 8-ra itthon volt az egész család. Ez egy laza pénteki nap. Röviden, tömören. Azt nem írtam, hogy a reggeli után a következő étkezésem a vacsora volt, meg, hogy egész nap hasogatott a fejem. Meg azt sem, hogy az irodában az értelmes munkától ma is az idióták vették el az időmet. 

..És akkor azt mondja nekem, hogy Pesthez közel diliház van? Mert szerinted mi, itt "vidéken" makramézunk munka után itthon vagy mi?? A vidéki gyerek nem jár szakkörre, edzésre?  A vidéki embernek nem stresszes a munkája? A vidéki ember nem dolgozik amúgy néha estig? 

Egyébként három gyerekkel jelentem minden napra van legalább egy szakkör vagy edzés. (Igen, még vidéken is. Ezt a vidékezést amúgy nem is értem...) Hétfőn és pénteken a szintidő fél 8, kedden 6-7 óra, attól függ, hogy ki megy a fiúkért az edzésre. A szerdát és a csütörtököt nagyon szeretem, mert akkor már 5-re haza tudunk érni, így van időm mosni, főzni is. Hétközben nem lehet kihagyni a mosást, mert ellenkező esetben annyira felgyűlik, hogy nem tud hétvégén elfogyni.. (Egyébként ez a mosás jó téma, az ember bele sem gondol, hogy pl. egy 5 fős család esetében mennyi ruhát jelent ez hetente. Alapesetben 35 pár, azaz 70! db zokni, min. 35 db bugyi és alsógatya, 35 db póló, kb. 30 nadrág, +télen még 35 pulóver.. + a tornacuccok, uszicucc, meg kungfu cucc, meg törölközők, ágyneműk meg a többi szirszar... Az mind oké, hogy a gép mossa, de valakinek be kell tenni a gépbe, valakinek ki kell teregetni, hajtogatni, vasalni, meg még a szekrénybe is betenni.. ) 

A mosógépből visszakanyarodva az eredeti témára, azt gondolom, hogy minden szülőnek nehéz dolga van, nagyon sok mindennek kell megfelelni és nagyon sok mindent kell észben tartani, de tesszük a dolgunkat és nem a feladatokat számoljuk közben. Ahogy nő a gyerekek száma, azzal egyenes arányosságban nő az elvégzendő feladatok száma is. Az egygyerekesnek például évente 2-3 alkalommal kell szülői értekezletre menni, a háromgyerekesnek 6-9 stb..

Néhány alkalommal előfordult már, hogy csak egy gyermekünk volt itthon egy vagy két napig, mert a testvéreik kirándultak valamerre. Amikor három helyett csak egy felé koncentrálsz, azt nem lehet összehasonlítani.

(Fotó: pixabay.com)

Jó éjszakát vagy jó reggelt! :)

Kata