Annyira régóta vágytam már írni, de az idő és én nem vagyunk barátok. Pedig annyi minden történt az elmúlt másfél hónapban mióta nem írtam, amiről szerettem volna pár sorban megemlékezni. Ez továbbra is elmarad egyelőre, de egy facebook bejegyzésemet átmentem ide, mert szerintem egész jó lett a mondanivalója. :D

Azt mondja a fb, hogy mondjak valamit erről a képről..

Háát, egyrészt örülök, hogy kaptam. Mármint a képet.

Másrészt örülök, hogy végül mégsem dobtam a szoknyámat a kukába..  Eredetileg nem egészen ilyenre terveztem (arról nem is beszélve, hogy az anyag sem igazán tetszett, de amit szerettem volna azt nem tudtam szerezni), de így utólag elnézve sokkal jobb, mint amit először szerettem volna. Háromszor alakítottam a szabáson, a végén már annyira utáltam, hogy képtelen voltam összevarrni normálisan a két oldalát úgy, ne csúszkáljon a vékony selyem és ne legyenek benne csípések meg mindenféle ragyák.. Sok éve varrok már, de velem ilyen még nem történt..
Összetörve, idegesen, a feladás határán voltam éppen, mikor mondtam a Zuramnak, hogy csak az anyag ára tart vissza attól, hogy belevágjam a kukába az egészet, de amúgy meg én ezt fel nem veszem már az tuti. Szerencsére sikerült megnyugtatnia, így kicsit lehiggadva nekifutottam még egyszer és 20 perc múlva készen volt a szoknyám.  Szóval hála a Zuramnak, végül mégis elkészült és baromi jól éreztem magam benne.

Harmadrészt bár nem biztos, hogy ide tartozik, büszkén jelentem, hogy összebarátkoztam mind az 5 db ősz hajszálammal, így továbbra sem vagyok hajlandó hajat festetni.  Egyébként köszönöm Rebinek a gyönyörű hullámos hajamat, amit olyan nagy gonddal elkészített!  Mondjuk ez a képen nem látszik, mert mire odaértünk a 6 kg lakk ellenére is kilógta magát.. Ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy a hajam pont olyan mint én.. no comment..

Negyedrészt amit észrevettem, hogy látványosan elmélyültek a szarkalábak a szemem környékén. Nevezzük inkább nevetőráncoknak, így sokkal jobban hangzik és innentől kezdve nincs is szükség további magyarázatra. Nem öregszem, csak minden nehézség, bántás és törés ellenére is igyekszem vidáman élni a napjaimat. Ajánlom másnak is, így sokkal jobb!

Ötödrészt, és ez lesz az utolsó (de a legfontosabb!) ígérem! Üzenem a hozzám hasonló testi adottságokkal megáldott nőtársaimnak, hogy igenis Ti is Nők vagytok és szépek vagytok, teljesen mindegy mit mutat az a fránya mérleg! Teljes nyugalommal viseljetek olyan ruhát, amiben jól érzitek magatokat, amiben Nőnek érzitek magatokat! Mert amíg szürke-fekete leplekbe burkolóztok elbújva a legbelső sarokban, addig esély sincsen rá, hogy más is meglássa azt a Nőt, aki egyébként ott él Bennetek! 

Ölelés, Kata