Úgy terveztem, hogy ez egy nagyon pozitív hangvételű blog lesz. Néha kis szarkazmussal, iróniával, humorral. Arról, hogy az élet igenis szép, és mindig elégedjünk meg azzal amit kaptunk és értékeljük az élet legapróbb örömeit is. Az elmúlt napokban többször is nekifutottam, hogy írjak dolgokról, de úgy éreztem egyik írásom sem lett olyan amilyen szerettem volna, hogy legyen.

A múlt hetem szinte euforikus hangulatban telt, a sok-sok pozitív visszajelzéstől, hogy ezrek olvasták az én kis írásaimat. Igazán boldog voltam. Aztán szombat délelőtt egyszer csak megcsörrent a telefonom. Rossz hírt kaptam. Valaki a családunkból, akit nagyon szeretünk, elment. Fiatalon. Hirtelen. Azóta sem találom a szavakat.

Annyi a miért és a ha. Hiába keresi az ember a válaszokat, sajnos akit szerettünk már nem fog visszajönni többet. Sajnos azt gondolom mindannyiunknak szembe kell néznie élete során ilyen tragédiákkal. Ez elkerülhetetlen és rettentően fájdalmas.

Amit ebből számotokra üzenni szeretnék az két dolog:

1. Mindegy hány éves vagy, akkor is oda kell figyelni az egészségedre. Bizonyos időnként igen is el kell menni szűrővizsgálatokra. Nem, nem ér rá. Nem, nem majd a jövő hónapban. Hajlamosak vagyunk elbagatellizálni ezeknek a dolgoknak a jelentőségét, mert úgy gondoljuk, hogy nekünk semmi bajunk nem lehet. Ez nem igaz.

2. Ne hajszoljátok a pénzt, nem éri meg! Helyette töltsetek minél több minőségi időt a szeretteitekkel, mert ők azok akik boldoggá tudnak tenni, a pénz és a tárgyak nem! Minden nap mondjátok el nekik mennyire szeretitek őket. Mert az időnk igenis véges, és soha nem tudhatjuk, hogy mennyit kapunk még belőle.

Kata