Olyan szépen indult ez a blog majdnem két évvel ezelőtt. Nagyon szerettem írni, ti pedig szerettétek olvasni. Aztán valami félrement. Kényszeres lett ez az egész. Márpedig ha valamit muszájból csinálunk, az nem jó. Az első hatásvadász cím után tudtam, hogy rossz irányba haladok, így szépen lassan hagytam az egészet, és inkább mással foglalkoztam.

Amikor pedig írtam volna, inkább nem tettem. A nagy megmondók világában ki a bánatot érdekel még, amit én írok. Mi értelme lenne? Legyek egy a sok közül én is, aki össze-vissza fröcsög? Tegyem magam céltáblává a sok elkeseredett, arctalan kommenthuszárnak? Fenének sem kell..

A közösségi oldalakat figyelve elnézem az ilyen-olyan "namajdénmegmondomatutit" embereket.. A 99%-nak 60 alatt van az IQ-ja, a sok birka meg issza a szavaikat, és isteníti őket.. Egy elkezd valami baromságot, a többi meg osztja a hülyeséget, és terjed, mint a pestis.. (direkt nem írok covid-ot, az megint megér egy misét..) A megmondók közül egyébként nagyon hitelesnek tartom még az elvált párkapcsolati tanácsadókat, a hímnemű motivációs trénert, aki a nők önbizalmát hivatott növelni, a hithű keresztényt, aki mindenféle vallási idézeteket posztol, miközben folyamatosan félmeztelen felsőtesttel szelfizik az ágyban, és azt hiszem ezt a felsorolást még hosszan folytathatnám.

Elb@szott érdekes egy világban élünk, az biztos...

2020 előtt is így volt már, de hogy 2020-ban tetőzött az tuti...

Én pedig visszavonulót fújtam. Néha úgy érzem, az emberek elvesztették a kapcsolatot a valósággal, és nem tudnak különbséget tenni a virtuális lét és az igazi élet között. Amit a fb-on és az instán látnak, az az alap. 

Nagyon jó példa erre, hogy a minap profilképet váltottam. Előre borítékoltam, hogy mi fog történni. A régi fehér alapú volt, mosolyogtam rajta. Az új pedig fekete alapú és nem mosolygok rajta. Viszont szerintem nagyon szép kép. Feltöltés után 2!! perccel csörgött először a telefonom, hogy "Úristen, mi történt veled? Jól vagy???"

"Persze, jól vagyok, miért ne lennék? Csak tetszett a kép"-válaszoltam. (Bezzeg mikor szarul voltam, nem kérdezte senki, hogy "mi van veled, te majom?",-honnan is tudhatták volna, hiszen nem posztoltam ki a fb-ra...) Nevetséges. Ezt követte még 1 hívás és néhány üzenet. 

Mondjuk esetemben jobb a helyzet, mint azoknál, akik folyamatosan posztolják az idillikus családi képeket, miközben mindenki tudja, hogy a valóságban apuka vagy anyuka a szomszédba jár egy kis "figyelemért"..

Szóval jó lenne, ha az emberek nem birkák módjára viselkednének, és különbséget tudnának tenni az igazi élet és a virtuális lét között..

Ja, és hogy mindezek ellenére miért írok mégis? Nagyon egyszerű: mert jólesik, és ha a közeljövőben írni támad kedvem, hát írni fogok. Soha nem szoktam fogadalmakat tenni újévkor, viszont valamit otthagytam 2020-ban, az pedig a folyamatos megfelelési kényszer. Eldöntöttem, hogy idén azt csinálok, amihez kedvem lesz és nem görcsölök semmin sem! Ha kedvem lesz írok, ha kedvem lesz varrok, de ha nem lesz, hát nem fogok. Ennyi. ;)