A minap olvastam egy Szabó Magda idézetet, ami így szólt:

"Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt."

Nagyon megfogott és elgondolkodtatott. Vajon minden esetben belegondolunk abba, hogy a döntéseink, tetteink milyen hatással lesznek más emberekre? Vajon, ha alaposan átrágtuk is magunkban, lehet, hogy mégsem jól döntünk és jó szándékunk ellenére mégis végzetes károkat okozunk? Ha a lehető legjobbat akarjuk a másiknak, de rosszul döntünk? Dönthetek-e egyedül a saját sorsomról akkor, ha az más sorsát is befolyásolja?

   Vagy, ahogy az internet sugallja, egy életed van, csak magaddal foglalkozz, te döntesz, te életed? És közben leszarunk mindenkit, mert csak mi vagyunk? Megyünk előre, mint a szemellenzős lovak? Radírozunk kérdés nélkül?

Tudom, hogy nem lehet mindig, mindenkivel jót tenni, biztos súrolunk le némi bőrt a másikról, ha akarjuk, ha nem.

De! A mérték rajtunk múlik! Lehetünk kedvesebbek, elfogadóbbak, empatikusabbak, türelmesebbek, támogatóbbak, odafigyelhetünk jobban a másik emberre is.

Azt hiszem, talán napjainkban erre nagyobb szükség van, mint valaha.

Mindig lehet változni, változtatni.

Bármi történjék is, én hiszek benne, hogy tudunk így működni!